Kedves Olvasóm!

Elámultam azon, mennyiféle formában nyilatkozik meg a tudat.

Kint ültem a tető mellett, és néztem a helyi földműveseket. Ahogy bokáig a vízben szántottak, a sárban és gazban gázoltak, az merült fel bennem, hogy én nem akarnék ilyet életet. Nem tudom, a többi része milyen nekik, de biztos nem csinálnám ezt naphosszat. Nem mintha a balinézek rengeteget dolgoznának - ez lehet a titkuk a többnyire elégedett élethez. Rögtön jött is a következő gondolat, hogy köszönöm, hogy nekem nem is kell ezt csinálnom, én nem ezért születtem, ő pedig elégedett az életével minden bizonnyal, és ez csodálatos. Neki miért ne lehetne jó és természetes az, ami nekem nem az? Talán neki ez a legjobb élet, amit élhet.

A természet elképesztően gyönyörű. Ahogyan pedig ezek az emberek megmunkálják a földet, öröm nézni. Elég nagy kitartás és türelem van bennük, hogy szó szerint reggeltől estig megállás nélkül szántsanak, gyomláljanak - ezt esőben -; vagy sarlózzanak, tüzet rakjanak az elégetendő szalmából, mikor süt a nap. Ma például egész eddig zuhogott az eső, de a munka nem állt meg így sem. (Feltételezéseim szerint ezt majd kipihenik tízszer ennyi idő alatt... :) ) Borzasztóan ősrégi gépet használnak szántáshoz, valószínűleg nem a legkörnyezetbarátabb... Mintha visszavetett volna egy időgép az időben...

Hát igen, elgondolkodtatott, hogy nekik egész nap, mindennap ilyen lehet. Végtelen hosszúnak tűnt. Aztán jöttek a kacsák... Annyira vicces állatok, imádják, élvezik az esőt, illetve luxusmedencének képzelik (vagyis én úgy képzelem, ők úgy képzelik...) a felgyűlt vizet a rizsföldön. Belerohannak, fürdenek benne, tollászkodnak...  mintha a földművesek kísérői lennének. Egy minisereg. Gyermekien, önfeledten pancsolnak.

Ebben a mikrovilágban felolvadt minden, amire az élet címkét puffogtatjuk nyugaton. Eszembe sem jutott, mivel megállt minden, ami nem ez volt. Ázsiai idill bontakozott ki, mert nem a földművesek anyagi nehézségekkel tarkított múltja szövődött bele a hangulatba, nem arra gondoltam, hogy azokat a kacsákat le fogják vágni, hanem ott és akkor érzékeltem, ahogy minden egyszerre, egyként mozdul. A dinamizmus a tevékenységeket történésekké lágyította, és ott volt bennük az a szeretet, ahonnan éppen az idill szót származtatjuk. Összefogta a történéseket, és persze - nem volt idő.

Az idő illúzióját elsők közt láttam meg a sok-sok illúzióban. Na jó, magyarázzam el, hogy nincs idő, miközben ketyeg az óra, feljön meg lemegy a Nap, elkésünk és túl korán érkezünk, és ez olyan ,,időisztikus"... Valamit már Bergson is sejtett, mert az intuícióról filozofálgatott, meg időérzékelésről, ami elég csalóka lehet, pedig nem csalóka; az a csalóka, hogy idő nincs, ezért a fizikumban bekövetkező változásokat érzelmektől függően éljük meg hosszúnak vagy rövidnek. Hosszú meg rövid: mégis egységek, szóval egy általános idő mégis létezne, nemde? De igen. Időben él a test, hogy Ilikét idézzem. Minden anyagi tér-idő szabályai közé korlátozódik.

(Vagy nem. De ez az általános, elmebeli érzékelés, és itt akadt össze a bajsza Bergsonnak is Einsteinnel, utóbbi ugyanis már mögé látott az órák ketyegésének, és szélesebb spektrumban érzékelte a létezést, a jelenből megfogalmazva: túllépett az elmén, hogy elmélet helyett igazságot adjon a fizika tudományának, meg úgy... az egész világnak. Persze Bergsontól nagyon-nagyon fontos volt az, hogy az érzelmek mennyire radikálisan hatnak az időérzékelésre. Einstein viszont az elmén túli, érzelmi befolyást mellőző, tudományos, mégis elmével megfogalmazható időt tekintette tárgyának. Hatalmas, újító igazságokra jött rá, képes volt elmével megfogalmazni, de sokan elmével mégsem érik fel, amiket a fizika elénk tár. Mert van tovább. Minden, amit bizonyítani lehet, minden, ami kézzel fogható, ,,jön" valahonnan. És ehhez kell egy mélyebb érzékelés: a Jelenlét. Ilike már a forrásra mutat rá, és el is értük a piramis csúcsát. Ezt meg előtte nem ismerte fel sok ember, ugyanis Einstein túlmutatását a bergsoni filozófián sokan a racionalitás győzelmének ítélték meg az intuíció ellenében. Pedig az isteni sugallat igenis az erő, a filozófia pedig az elme. A piramis alulról felfelé a következőképpen néz ki: Filozófia > Tudomány > Spiritualitás. Azaz: IQ > EQ > SQ.)

Eddig jutni a földműves balinézektől kissé nagy ugrásnak tűnhet, de hát minden szimbolikus. :)

Méltósággal teli üdvözlettel az Univerzum irányába, aminek tagja a kedves Olvasó is:

Űrsellő