Kedves, gekkócsicseregte Olvasóm!

Újabb kaland vette kezdetét egy hétvége erejéig: meglátogattam Singaraját. A singa jelentése oroszlán (ezzel találkozunk Szingapúr nevénél is, ahol az oroszlán városa/oroszlánváros a magyar fordítás), a rajaé pedig király. Singaraja volt régen Bali fővárosa - még az antituri időkben. Jobban bírom a hegyi levegőt, az északi embereket és a csillogó tótükröket, mint Uborka központot. (Magamban így hívom Ubudot, de nem közlöm senkivel, mert morcik lennének. Nagyon ajnározzák a várost, pedig illene szétnézni északon az igazi lelki csendért.) Szóval észak. Értelmes választás, bár nem egyszer ugrottak ki a szemgolyóim a helyükről közlekedési szituációkban...

Igen, itt az utak kifejezetten putrisak voltak néhol. Mit jelent a putris? Kitolnak egy hati-hati táblát, hogy figyelj, mert veszélyes esetleg, és mi a helyzet? Nincs.Út. Konkrétan van rajta egy lyuk, mint a mesékben. Le van törve egy teljes sáv, és alatta a nagy szakadék. Itt kapott ihletet pár olyan Looney Tunes-os jelenet, ahol Tapsi Hapsi lefesti az utat fekete festékkel, de az 3D-ssé válik, és lyukká alakul... vagy... a kengyelfutó gyalogkakukk itt speedel át, míg a prérifarkas csak teker a levegőben a helyszín fölött, majd a mélybe zuhan... Esetleg a Tom és Jerryből Tom itt akart zongorát ejteni Jerry fejére, és Tom beszakadt zongorástul.

Na meg a kanyarok... ide beláthatatlan útkanyarulat című figyelmeztetéseket több kilométeres szakaszokra kéne kipakolni. Ha ez valakinek lájtos, ezek a kanyarok sokszor óriási emelkedők vagy éppen lejtők... Néha csodálkoztam, mennyit bír el az a motor. Kanyarok és hullámvasútszerű dombok mellé jött néhol az a tény, hogy az aszfalt a szó szoros értelmében romokban hevert. Nem kátyús volt az út, hanem egy összefüggő kátyútenger, és, ami a legerősebbé vált az alatt a két és negyed óra alatt, míg elértem Singaraját, az a szebbik felem. Mesélni tudna.

Visszafelé másik útvonalon jöttünk, az sem volt sokkal németautópályisztikusabb...

Ellenben a hely, ahová érkeztünk, csodás volt! Nemcsak mint környék, hanem mint szállás is - ezt pedig a vendéglátó hölgy, a vendégház németül is beszélő tulajdonosa érte el. Ő azért tudott németül, mert Németországban élt hét évet a férjével, egy odavalósi doktorral, aki időközben elhunyt. Nagy korkülönbség volt köztük, vagy harminc év, talán több is. A hölgy - sajnálom, hogy nem jegyeztem meg a nevét - isteni sült banánt csinált nekem és a többi vendégnek... ajándékba! Nektármézzel adta, amit egy barátja készített, és ennek a méznek az a különlegessége, hogy nem méhecskék csinálják, hanem egyszerű, emberi kéz által összegyűjtött virágnektár. Nem értek hozzá sajnos, de a nőci valami ilyesmit magyarázott.

A Lotus Guesthouse:

Csodaszép kilátás:

A fő attrakciók a környéken a vízesések voltak: Sekumpul és Aling-Aling. Kitett egy egész napot a meglátogatásuk, és a visszamászás a Sekumpultól a ,,felszínre" felér egy kisebb túrával. Izomláz van a vádlimban tőle. De megérte a gyönyörű látvány, van valami szent és utolérhetetlen abban, hogy állsz a vízpermetben, ami kiszóródik rád a hatalmas, hideg, robogó vízsugárból, miközben elveszel a cseppeken megtört fényből fakadó szivárvány látványában - vagy éppen egy természet formálta csodás sziklaalakban. A hang az a hang, amire kelnél és amivel feküdnél, elringat és megnyugtat. Az éltető víz hangja.

Sekumpul:

És végül egy Aling-Aling, ahol nem mertem leugraniii. :< Ja, és ezt zokniban nyomtam végig... nem volt egy leányálom.

Csodálkozom, de ez a hétvége leírva tényleg ennyire rövid volt, időben viszont annál tartalmasabb! Elröppent, de közben imádtam! Ma megyek Cangguba egy előadásra, egy hétre rá pedig én adok elő ugyanitt, szóval beharangozom, hogy mindenki készüljön a nagy dobásra.

Sziklatörő vádliizomzattal és üdvözlettel:

Dire Straitst hallgató Űrsellő