Drága Olvasóm!

Amennyiben az önismereti utamba szeretnél betekintést nyerni, amivel kezdek, nyomd meg az egyes gombot. :)

Ha pedig Balira jöttöm indokai érdekelnek, picit tekerj lejjebb, bár az elég nyúlfarknyi rész. :)

Önismereti utam térképe

Mesterem - habár ő magát nem hívja így - Csattos Ilona.

Fogggalmam nem volt róla, hogy ő a mesterem, mikor hozzá jártam az elején. Azt se tudtam, hogy van olyan mester Magyarországon, aki nem egy elszállt, füstölős, csakrákat mosógép-fűtőszállal tisztogató, kelmékbe burkolt emberke. Nem tudtam, hogy van valaki, akit alázattal és tisztelettel hívhatok majd mesteremnek. Egyáltalán azt se, létezik-e ilyen a mesén kívül.

Mert a mestered nem látod, míg magad nem látod. Elmész mellette, mintha egy átlagos ember lenne, mert magad se vagy még képes érzékelni teljesen. Nem a fizikai tükörben testként. Nem egy-két mintádra ráébredve - még a modern pszichológia is képes párra rávilágítani. Nem az energiák (újra)felfedezésében. Hanem akkor, amikor nulla darab gondolatod van, tudod a pillanatban, minden egyes pillanatban, ki vagy, miközben fogalmad sincs róla, mert szavakra nem lehet lekorlátozni, és észleled, hogy a szeretet maga vagy, és azon kívül semmi nincs. Ezt nem aggyal vagy logikával érzékeled. (Miközben a leglogikusabb dolog a világon, mert ez a természetes.) Nem a testtel, mert nem a tested vagy. Nem is szivárványtaknyon csúszva a bolygók között. Ez az a tapasztalás, amit nem tudsz elképzelni, mert nem megfogható gondolattal, amikor meg megéled, nem is akarod fogdosni...

,,Jó, de hogyan jutok el idáig, és nem mérgező/agymosó/lehúzó/kamu/szekta az egész? Már láttam pár ilyet, meg meditáltam, és ..."

Én is megkérdeztem az elején. Született összeesküvéselmélet-gyártó voltam. És boldogtalan. Elégedetlen. Rossz érzésekkel teli. Most meg kérdezik, hogy mit szívok, hogy ilyen nyugodt vagyok? (Kizárólag levegőt, csak már tudok a létezésemről közben.) Biztos én voltam az osztálytársuk gimiben? (Eléggé. :))

Tehát hogy kerültem én el Ilikéhez?

Egyszerű: egy kolléganőm ajánlotta. Róza jógát oktatott, én pedig ki akartam próbálni ezt. (Túlvoltam már sok mindenen: csakrák, előző életek, füstölős-angyalkázós szeánszok, istenek, vallások, szellemek, Theta, Tarot, mindenféle meditációk meg horoszkópfejtegetés. Ja, és persze a szakemberek: pszichológus, pszichiáter...) Mélydepressziós voltam, és nagyon úgy éreztem, hogy unom ezt a szar világot, és már mindent láttam, semmi új nem fog jönni. Készültem egy radikálisabb elhagyására, mint a természetes halál. Amire az emberek riadozva kapják fel a fejüket, nekem természetesnek tűnt: én szeretnék öngyilkos lenni.

De valahogy nem fért a fejembe, hogy mi a fenének vannak akkor céljaim? Hogy érezhetem néha jól magam, ha azon gondolkodom, hol haljak meg, és lehetőleg hogy okozzam a legkevesebb kárt a többiekben vele? Nem akartam, hogy egy vonatvezető alkoholista legyen miattam; nem akartam, hogy a büdös-véres hullámra az albérletem tulaja bukkanjon rá, senkinek nem akartam nyűgöt, csak - ahogy elkeseredésemben megfogalmaztam - megdögleni. És akkor jön Róza a halál nyugalmával meg a csillogó szemeivel, én meg tudni akarom, miért csillog, és elmesélem neki a lélekölő ,,párkapcsolatomat", és mondja nagyon finoman Ilikét. Nem erőltetve, csak, hogy van ilyen. Neki sokat segített.

Kíváncsi lettem - így kerültem Ilikéhez egy ingyenes, kétórás előadásra. Mostanában BoldogságÉbresztő néven fut, és, ha valaki nyitott, rendkívül intenzív. Nem tudtam róla, de ott a jelenbe kerültem. Akkor honnan tudom?

Hallgattam az előadást, már ment vagy húsz perce, mikor Ilike azt mondta: tedd le az összes ellenállást, ami benned van, úgy hallgass engem. Kiürült a fejem teljesen, könnyednek éreztem magam. Addig azt sem tudtam, hogy folyamatosan ellenállok, egy testi feszültségben élek, ami normálissá vált. Békét éltem meg, miközben hallgattam Ilike szavait. Elkezdtem őt hallani... ez hülyén hangzik, és, míg nem veled történik, érthetetlen... hallottam őt a szavak felett. Vagy alatt vagy mögött, szavakkal tök mindegy, de nemcsak hallottam, hanem éreztem is, mint amikor tudod, mire gondol a párod, csak ez időben folyamatos érzékelés, nem pedig gondolat.

Hogy tapasztalhatja meg bárki?

Nyitottsággal. Hatalmas bátorsággal ahhoz, hogy megengedd, hogy nem úgy van a világ, ahogy te gondolod.

Nem megmondják helyetted, mert tudod te is, hogy van a világ, de elfelejtetted gyerekkorodban. Emlékeztetőt kapsz - ha vagy elég erős, hogy elfogadd. Mikor valaki azt mondja, nincs szüksége erre, vagy neki nem ez segít majd, az azt jelenti, még nincs itt az ideje az ébredésnek, és ez is tökéletesen rendben van.

Szűrőim avagy szemellenzőim nekem sem egyszerre hulltak le. Miért ne meditálhatnék? Miért ne füvezhetnék? Egyik sem árt. Ilyesmikkel kezdtem. Szép lassan esett le, hogy nincs rájuk szükségem. Elhagytam őket, és elhagytam azokat a párkapcsolatokat, amik instant mérgek. Mindegyik tanulságos volt.

Azóta voltam már Ilike táboraiban, semmilyen programját nem hagytam ki, míg Magyarországon voltam. Nem lettem függő és fanatikus. Hanem elkezdtem mindent megtenni magamért. De ki az az én? Nem a nevem. Nem a személyiségem, azaz a viselkedésem, és nem a gondolataim vagy a testem. Az az én, aki a Szeretet, és aki te is vagy. Ebből fakad az összes többi játék, amit az előbb felsoroltam.

Tudtam, mindig is tudtam, hogy kell lennie olyannak, hogy örök szerelem, elégedett család, és boldogság. Nem gondolat a boldogságról, hogy néha szomorú vagyok, de amúgy minden tetszik az életemben, nem. Kompromisszumok nélkül a negatívval. Csupa nagybetűs BOLDOGSÁG. Amikor nem csesz fel, hogy kiborul a kávé; amikor nem fáj, ha elhagy valaki; amikor nem akarok meghalni, mert nem érzem, hogy értenének és szeretnének. BOLDOGSÁG tisztán, negativitás nélkül, a legkisebb rosszérzés nélkül! És, amikor azt mondták, hogy ne is álmodjak tökéletes párkapcsolatról meg az élet nehéz, de szép, engem nem elégített ki...

Azért nem értett senki, mert mélyen tudtam, hogy van valami sokkal gyönyörtelibb, de már nem tudtam, hogy kell megélni. Én nem meghalni akartam, hanem újra élni, gondtalanul, mint gyermekként, csak ezt nem tudtam megfogalmazni, mert fogalmam sem volt róla, mit keresek.

Ilikét kerestem. Mert rajta keresztül megtaláltam magamat. És hálás vagyok neki mindennap, és hálás vagyok magamnak mindennap, mert már nem kell úgy élnem, hogy belepusztuljak. Ő már éli a valódi boldogságát. Képes átadni gyorsabban bárkinél, hogy élheti mindenki, akárki. Nem hirdeti magát megvilágosodott mesterként, pedig egy megvilágosodott mester. És mérhetetlenül erős. De... úgy... NAGYON. Amíg gondolsz vagy hiszel róla valamit, nem látod meg őt, és ez akadályoz meg a felismerésben. Őt beengedni a szívedbe a legnagyobb ajándék, amit magadtól valaha kaphatsz.

És minden út ide vezet. Minden lényege csak az, hogy végre ráébredj, hogy nem vagy azonos a gondolataiddal.

Bali mindenféle feminizé nélkül

Nem azért jöttem Ubudba vagy egyáltalán Balira, hogy megtaláljam magam vagy az elveszettnek vélt felemet.

Azért utaztam ide, mert imádok felfedezni, kalandozni, és mindig is vágytam egy olyan laza helyre, ahol mindig süt a nap, a tengerrel közeli kapcsolatban lehetek fizikailag is (lélekben mindig nagyon közel áll hozzám... :) ), gyönyörű, trópusi tájakat képzeltem el, új embereket gyökeresen más kultúrával, és a képbe eléggé illett és illik Bali. Képzelet és valóság összeért ezen a pici szigeten.

Ezekről a napi élményekről szerettem volna naplót vezetni mindenképpen, és, mivel a céljaim közt szerepel stabilnak maradni a jelenemben, Baliról és hogylétemről is írni óhajtok.

Köszönöm, ha velem tartasz!

Szeretettel:

Űrsellő.

[Ez honnan jött? Van itt a villában egy imádnivaló, perzsa származású, londoni nőci, ő hív folyton Mermaid Goddessnek, és imádom az űrhajókat, bárcsak én lehetnék az első ember a Jupiteren, habár ott se landolni, se életben maradni nem lehet földi lénynek...:)]